Bánffy-kastély - Válaszút (Răscruci) - KASTELYOK.COM

Bánffy-kastély

Az 1805-ben elhunyt br. Bánffy Györgytől fia, br. Bánffy György (1772–1832), Zaránd megyei főispán, örökölte a válaszúti birtokot. A család grófi ágának is voltak birtokrészei a településen, 1810-ben és 1812-ben gr. Bánffy Ferenc (mh. 1813) árendába vette ki Bánffy Györgytől az egész birtokot, az udvarházzal együtt. 1821-ben biztosan, de valószínűleg 1832-ben bekövetkezett haláláig br. Bánffy György volt a válaszúti kúria birtokosa. 1818-ban ebben az épületben született borbátvizi Bája Máriától (1786–1871) Albert nevű fia. Br. Bánffy Albert (1818–1886) az 1850-es években lett az udvarház új birtokosa, előtte egy korabeli újság szerint gr. Bánffy Dénes (1776–1854) volt a tulajdonos. Az 1842-ben kiadott „Erdély képekben” album a válaszúti kastélyt egy angol lovagvárra emlékeztető épületként ábrázolja (Szathmári Papp Károly metszete), amelyet gr. Bánffy Dénes építtetett. E metszet alapján terjedt el az a nézet, hogy a válaszúti kastély egyik fő építési periódusa a gróf által végzett neogótikus átépítés, valamikor 1820 és az 1840-es évek között. A levéltári források azonban nem említenek ilyen beavatkozást, Kelemen Lajos pedig már 1926-ban felhívta rá a figyelmet, hogy tévedés történt. A Szathmári metszet valójában nem a kastélyt, hanem a Kelemen által is leírt, „kőlábas, bástyás” istálló épületét ábrázolja, de a tévhitet azóta is rendre átveszik a történészek. Gr. Bánffy Dénes nem építtette át a kastélyt neogótikus stílusban, viszont a birtoklása idején a bonchidai ménest Válaszúton tartották (még 1859-ben is), így elfogadható, hogy ő építtette a válaszúti, várszerű istállót, valószínűleg az 1830-as években. A válaszúti, 18. századi udvarházon a források nem említenek komolyabb módosításokat, a 19. század eleji leltárak alapján pedig azonosítható az udvarház korabeli térbeosztása. Ez az épület az 1848–49-es forradalomban nagyon megrongálódott és valamikor 1859 előtt kezdték újjáépíteni, az új tulajdonos, br. Bánffy Albert megrendelésére. A báró 1870-ben is újabb javításokat végeztetett az udvarházon Kerekes Márton építésszel. Br. Bánffy Albert és Esterházy Ágnes fia, br. Bánffy Ádám (1847–1887) ugyanebben az évben vette el feleségül Wesselényi Máriát és a válaszúti kastélyba költöztek be.

Br. Bánffy Ádám nevéhez fűződik a kastély legjelentősebb átépítése, amely során a korábbi épületre emeletet húztak, és kialakították a mai képet is meghatározó eklektikus homlokzatokat. A kerti homlokzat átépítés előtti állapotát egy Kelemen Lajos által közölt régi festmény mutatja be, amelyen egy földszintes, manzárdtetős épület látható, középrészében az emeleti nagy teremmel. Br. Bánffy Ádám (1847–1887) az erdélyi arisztokrácia különös figurája volt. Politikai vagy diplomáciai pályafutás helyett sokrétű művészi hajlamainak élt és létrehozta Erdély egyik leglátványosabb kastélybelső-együttesét. A fiatal báró a kolozsvári Református Kollégiumban, majd Berlinben végezte tanulmányait, 1867-ben beutazta Német- és Franciaországot. 1873-ban Karlsbadban megismerkedett néhány iparossal a világhírű breinzi (Svájc) műfaragók közül, és két hónapon keresztül tanulóórákat vett tőlük. Hazatérve Válaszútra, 1875 körül műtermet rendezett be a kastély emeleti nagy termében. Több mint tíz éven keresztül dolgozott ebben a műhelyben, ahol elkészítette az ebédlő díszes mennyezetét, falburkolatát és bútorait, valamint a lépcsőház gazdag faragott elemeit és számos dísztárgyat. Valószínűleg a breinzi mesterek hatására, a báró sajátkezű faragványain a német reneszánsz formakincsét („ó-német stíl”) használta fel. A művészi famunkák létrehozásában a német születésű Leopold Kaffer asztalos és a drági lovászmesterből műasztalossá avanzsált, írástudatlan Kimpián Juon (Mezei János) voltak a segítőtársai. Bánffy Ádám ugyanakkor tehetséges fazakas és porcelánfestő is volt, a műhelyben számos kerámia dísztárgyat készített, valamint két színvonalas zöldmázas csempekályhát. Segédje Lakatos István désfalvi fazakas mester volt. Mindezek mellett a báró kiválóan játszott a cimbalmon, valamint sikeres mintagazdaságot alakított ki birtokán. Gazdaságszervező tevékenységéért több kitüntetésben is részesült.

Válaszúti kastélyának átalakítását br. Bánffy Ádám (1847–1887) 1875-ben kezdte el: elkészítette a földszinti ebédlő faragott mennyezetét (1875 és 1880 között), a falburkolatot és parkettet, a neoreneszánsz bútorokat, majd 1878–1879 telén a sarokkályhát. Egy következő fázisban 1885–86-ban az emeleti szobák és a díszes lépcsőházat magába foglaló csarnok készültek el, majd a csarnok felülvilágítóját alakították ki. A nagyszabású munkálatok során a helyiségek burkolatai és az asztalosmunkák teljesen kicserélődtek, kialakították a kerti homlokzatot. A kastély külső és belső átalakítása 1887-ig tarthatott. Az építkezésnél egy bizonyos Horváth Lajos kolozsvári építész működött közre. Egy fennmaradt összeírásból kiderül, hogy az építési költségek legnagyobb részét (34.227 forintot) az épület díszfa burkolata emésztette fel, szemben például a 28.711 forintos kőműves munkálatokkal. A kastélyt 1887-ben Bánffy Ádám fia, br. Bánffy Albert (1871–1945) vette át, aki későbbi feleségével, Montbach Saroltával a 20. század elején kibővíttette a kastélyparkot és kialakított néhány manzárdszobát a felső emeleten, az utcára néző homlokzat elé pedig portikuszt építtetett. A második világháború után a kastélyt államosították. Az 1960-as évek végén „restaurálták”, hogy iskolát rendezzenek be az épületben. Ekkor készült a vasbeton lépcső a kastély déli szárnyában. 2007-ig kisegítő iskola működött az épületben, jelenleg üresen és bezárva áll, a Kolozs Megyei Tanács tulajdona. Az épület külsején beázások és málladozó falak teszik egyre sürgősebbé a szakszerű helyreállítást.

Forrás: Adatbank.RO

Saját tapasztalataink

Itt még sajnos nem jártunk.

Megtekintések száma: 1054